A megbocsátás

Sokan mondták már: az élet szép és jó,
Én mégis úgy gondolom, hogy szemétre való
Nem tudom kiheverni nagy szívfájdalmamat
Amit legbelül érzek, mélyen szívem alatt.

 Boldog ember, kedves lélek, aranyos élet
Nincs hibátlan ember, még ha az nagyon is érett.
Hiba, hiba hátán, de az ember csak ebből tanulhat
Sok a buta tanács s kevés az okos gondolat.

A megbocsátás nagyon nehéz s csak akkor bocsáss meg,
Ha látod, megbántam és hangom is beleremeg,
Egy olyan bocsánat kérésbe, amilyet  soha senki nem tett
Én mégis megpróbálom, a siker most lenne igazán nagy tett.

Vétkeztem, és csak annyit kérek:
Bocsáss meg nekem, kérlek!

Az igazi élet

Az élet értelme, hogy lássuk mindenhol a jót, a szépet,
És iktassuk ki a rosszat, ez az igazi élet
Az örömöt a te szemedben látom
Az lenne szép ha veled lehetnék, de ez csak álom.

Rongy vagyok, az utca szélén várom azokat a nőket
Bánat, csalódás…Meg kellene mentened az életemet.
Ha nem mented meg, nem baj, hisz’ csak egy vagyok a sok közül
Nem jelentek neked sokat, de ha mosolyogsz szívem mégis örül
 
Szép mosolyod még a napot is előhívja, felhők mögül
S az én arcomra is széles mosoly kerül
Legyél egyszer nagyon boldog, még akkor is ha nem velem
Áldozatot hozok boldogságodért, ez a szerelem!