Éjszaka volt.Arra ébredtem h fúj be a szél az ablakon.Nem tudom h nyílt ki talán rosszul csuktam be.Odaléptem h bacsukjam.De nem vitt rá a lélek.Kinéztem az utcára.Egy embert se láttam lent.Hüvös nyári éj volt.Mikor becsuktam az ablakot és megfordultam h lefeküdjek, elöttem egy fekete ruhás ember volt.Aznap találkoztunk egy sötét sikátorban.Most is ugyanolyan keményen nézet rám.Kicsit megijedve azt kérdeztem h h kerül ide.A válasza komoly volt: -Azért jöttem...h végezzek veled.Nagyon migijedtem.Hirtelen az ajtó felé kezdtem futni.De valahogy állandóan elém került.Nem tudtam szabadulni a szobából.Tudtam h nincs értelme kiabálni ugy se hall meg senki.Mélyen egymás szemébe néztünk.

-Miért??? Miért kell ezt tennie???

-Nincs visszaút.A démonok már megtaláltak.Ők küldtek.Nincs több időd ezen a helyen.Elviszlek egy rosszabb,csúnyább,sötétebb helyre.Talán majd onnan visszakerülsz egyszer ide vagy egy jobb helyre.Búcsúzz el a barátaidtól és a családodtól.

Hirtelen furcsa érzés fogott el.Mikor magamra néztem ne láttam magam.Csak egy fehér szellemszerút láttam.Már tudtam h a másik világban vok.A férfi adott egy órát h elmenjek a barátaimhoz és utoljára lássam őket.Persze ők nem láttak nem éreztek.Örültem h a férfi megengedte h lássam a családom és a barátaim mert NEKEM A BARÁTAIM A LEGFONTOSABBAK!!!!!!!!!!!!!!!!! Nagyon fájt mikor arra gondoltam h utoljára látom őket.Aztán eszembe jutot amit a férfi mondott:"Talán majd onnan visszakerülsz egyszer ide vagy egy jobb helyre". Nem tudtam pontosan mit jelent ez.Talán h csak egy ideig kell szolgálnom az ördögöt??? Vagy h majd mikor lejárt az ottani időm feljutok a szép világba??? Nem tudtam.Letelt az egy óra.Újra ott találtam magam a férfi elött.Azt mondta mennünk kell.Behunytam a szemem de nem úgy éreztem mintha én csináltam volna olyan volt mintha ő csukta volna le.Alig telt el pár másodperc mikor kinyilt a szemem és ott találtam magam.A rosszabb,csúnyább, sötétebb helyen.Minden vörös és fekete volt mint a mesékben.Nem hittem a szememnek.Arra gondoltam h ki kell bírnom h újra láthassam a barátaim.A férfi azt mondta h kövessem és utána mentem.Elvezetet egy szóbába ahova csak fontos emberek juthatnak be.Mikor beléptünk azon az óriási ajtón elöttünk volt egy hatalmas trón szerű szék és benne egy ördöghöz hasonlítható démon.Valami furcsa nyelven kezdett el beszélni a férfi és a démon.Nem értettem.Aztán elvezetett a férfi egy szobába ahol nem tom h mit csinálhattak velem de mikor beléptem elaludtam.Mikor felébredtem...én is démon voltam.Egészen máshogy éreztem a világot de még minidg arra gondoltam h ki kell bírnom h újra láthassam a barátaim.A férfi elmagyarázta h mi lesz a dolgom.Nekem is ide kell hoznom az embereket a földől.Nagyon rosszul éreztem magam.Nem akartam ezt tenni.De mikor azt mondta h ezek után visszamehetek majd a barátaimhoz erőt vettem és csináltam.Mikor a földre értem kaptam egy férfi külsőt.Átlagos férfinek néztem ki.Én is minden este levittem valakit oda.A rosszabb,csúnyább,sötétebb helyre.Egyzser mikor megkaptam a nevet és címet akit le kellett vinnem,teljesen megfagyott bennem a fekete vér(a démonoknak fekete vérük van odalent).Az egyik barátomat kellett levinnem.Nem tudtam megtenni.Arra gondoltam h nem tehetem meg mert NEKEM A BARÁTAIM A LEGFONTOSABBAK!!! Felmentem.Találkoztam vele.Nagyon örültem mikor megláttam de szörnyű érzés fogott el mikor a munkámra gonoltam.Mikor odaléptem a barátomhoz...Megölelt és azt mondta:

-Végre itthon vagy Niko hol voltál ennyi éven keresztül.

Nem hittem a fülemnek.Nikonak szólítot??? Magamra néztem és láttam h újra én vagyok.Ennyire boldog még sosem voltam.Eltelt pár nap.Találkoztam a barátaimmal amit már olyan régóta vártam.És újra a családommal lehettem.Pontosan egy év múlva érkezett egy levél.

" Az utolsó munkád,h a barátodat hozd le.Mindekinek azt kell lehoznia akit a legjobban szeret.De mikor felér meglátja h nem kell lehoznia.Csak fokoztuk a fájdalmat azzal h NEKED A BARÁTAID A LEGFONTOSABBAK és közülük az egyiket kellett volna megölnöd.Tudjuk h ez mennyire fájdalmas.Megismerted ezzel a munkával az élet legrosszabb,legcsúnyább,legsötétebb felét.Ott fent ahol most te vagy jól fogod magad érezni.És ha majd lejár az időd felekrülsz a legszebb helyre.Mint egy dobogó.Legalul a legrosszabb, legfelül a legszebb világ.Középen meg a barátok."

Számomra középen van a legszebb hely.A barátok.Nekem a legtöbbet a barátok jelentik.Remélem ebből mindenki meglátja h mennyit jelent nekem.Az összes igaz barátomnak és haveromnak köszönöm h van nekem,segít,mellettem áll jóban rosszban.Ezek az igazi barátok.Akik seígtenek ha baj van.Köszönöm nektek.